Pop, Csajok, Stb.

Menni vagy maradni?

írta: Aigner Judit

 

Nehéz kérdés. Talán nem is lehet rá válaszolni, mi a helyes, legalább is mások helyett nem dönthetünk. Magunk vagyunk…

 

… Azért választottam ezt a témát, mert már érettségi után állva, mégis „csupán” 18 évesen a nagybetűs ÉLET kapujánál úgy érzem, ez a legaktuálisabb. A biztonságérzetet adó középiskolából kikerülve, egyesek a megyében maradnak, míg mások félelmet nem ismerve az ország különböző pontjaira, vagy külföldre utaznak „szerencsét próbálni”.

Mi a jobb, vagy mi a helyes, otthon maradni, vagy útra kelni? Ezt mindenki maga dönti el. A döntés személyiség- és pénzfüggő. Az olykor öntörvényű, bátor, céljaikat megvalósítani vágyó emberek bátran nekivágnak a sok-sok veszélyt rejtő ismeretlen terület felfedezésének, hogy megvalósítsák álmaikat. Mások, akiket akár kényelmesebbnek is nevezhetünk, ők inkább otthon maradnak a családi fészekben, ahol ráérnek önállóvá válni. Hiszen kinek ne esne jól az, amikor „hajnalban” (reggel 8 óra) kócosan és hulla fáradtan kikelve az ágyból a konyhában friss péksütemény és egy bögre kakaó várna, amiért nem neki kellett elmennie a boltba.

Mindkét választásnak meg vannak az előnyei és hátrányai is.

 

Miért jó elutazni?

Jó elutazni, mert új dolgokat fedezhetünk fel, új kultúrákat ismerhetünk meg. Önállóvá válhatunk, amitől sokan félünk. Megtanulhatjuk azt, hogyan alkalmazkodjunk embertársainkhoz.

Jó, mert az új dolgok belőlünk is valami újat hoznak ki, amit eddig soha. Ha elutazunk, nem csak látványbeli elemekkel, de emberi érzésekkel és feledhetetlen emlékekkel gazdagodhatunk.

Ha otthon maradunk, ezekről mind lemaradhatunk. Ha azért maradunk otthon, mert félünk az újtól, a változástól, és nem merünk megújulni a világ felé, nem leszünk szegényebbek, „csak” megfosztjuk magunkat a „gazdagság” felemelő érzésének lehetőségétől.

 

 

 

 

Miért jó otthon maradni?

Jó otthon maradni, mert az a bizonyos zárt közeg megvéd minket és nem engedi azt, hogy magunkra legyünk utalva. Az otthont ismerjük, és nem félünk tőle. Bármi történjék, mindig találunk egy ismerős arcot, aki ránk mosolyog, megfogja a kezünk és vigyáz ránk.

Hal elutazunk, szintén mindezekről lemaradunk. De bárhol is legyünk a világban, biztos találunk egy segítő kezet, aki utánunk nyúl, és nem hagy minket elveszni.

 

Az útra kelés és az otthon maradás kérdése, az emberiséggel egyidős. Gondoljunk csak Homérosz Odüsszeuszára, Vergilius Aineisére, Gulliver utazásaira, vagy Candide-ra. Mindegyik személy más-más személyiség birtokosa. Odüsszeusz, a vakmerő utazó, aki Poszeidon haragjával mit sem törődve, életét kockáztatva nekivág az útnak. Hogy mi ennek az oka? Talán a kaland csábítása és szépsége, vagy Odüsszeusz akarata és önfejűsége? Mindkettő. Odüsszeusz fel merte fedezni a világ sokszínűségét, gyönyörét és ezzel ellentétben veszélyét is. Hősünk fájdalmat, veszélyt nem ismerve bejárta a világot.

Az utazókat mind kalandvágy, önfejűség és bátorság jellemzi.

 

Menni vagy maradni?

Mielőtt a jelentkezési lapomat elküldtem az adott felőoktatási intézménybe, ezt a kérdést magamnak is sokszor feltettem. Osztálytársaim között vannak, akik az ország túlsó felére, sőt, külföldre is elmennek tanulni, míg én szerény személyemmel gyarapítom az „otthon maradók táborát”. Hogy én miért pont ezt választottam? Egyrészt féltem volna elmenni messzire, az olykor-olykor ugyan felidegesítő, mégis gondoskodó és biztonságot nyújtó szülőktől. Ha egy-egy szót társíthatnék a menni és a maradni szóhoz, azt mondanám: új és biztonság. Egy-egy tulajdonság, amelyek mögött jó és rossz dolgok bújnak meg. Nekünk, magunknak kell eldöntenünk, mit választunk. És ez a legnehezebb benne, a döntés. Mérlegelnünk kell mi a több, az előny, vagy a hátrány, vagy éppen mely hátrányokat tudjuk előnyünkre fordítani.

 

Egy biztos, akárhogy is döntünk – megyünk vagy maradunk – ahonnan jöttünk, mindig lesz valaki, aki hazavár. Akár otthon, akár nagyon-nagyon messze, merjük megvalósítani álmainkat!

Én is ezt szeretném, remélem sikerül…

Na ma is csak azért kezdtem el blogot írni hogy teljen az idő. Este megnézzük a zsákclubot ami biztos nagyon új lett meg nagyon más. :S Hát persze. Na de adjunk egy esélyt neki, elvégre a bestnek is adtunk, bár az nem tudott élni vele. :S
Ma belehallgattam a kivimüsibe rászántam magam és 2 megszólalást meg is hallgattam. Hát nem tudom. Maradjunk annyiban hogy nagy lett a stílus váltás. :S Bővebb infók priviben. ;) De az biztos hogy kívánság még most sincs több. De azért sok sikert :D

Na aztán készülgetünk a balatonra. Augusztus végén toljuk siófokon ha minden jól megy meg pénz is lesz meg minden lesz. Meg lesz Seamus Haji. :D Azt nagyon meg kellene nézni.

Na megint én!

Hát zajlik az élet bár most a csúnyábbik arcát mutatja. Hétvégén jött a telefon, nagymamám meghalt. Érdekes, hogy ilyenkor ki mit gondolhat. Nekem a sóletja jutott eszembe. :(


Na mindegy nem szoktam ilyenekről blogban írni, most sem teszem. Ez a dal azért álljon itt az ő emlékére, mert hát ez volt a kedvence, egy igazi klezmer klasszikus.

Volt megint úri buli, ami nem azt jelenti hogy úri népeknek tartottam bulit, hanem hogy az Úri kocsmában. Sikerült kinyirnom egy erősítőt, ami hamar a buli végét jelentette, de ezt azért már régről is lehetett sejteni, hogy nem bírja az az erősítő azokat a hangfalakat. Úgyhogy lementünk a bestbe, de sterbinszkyt jól eldugták mert senki nem látta. Na ezt pl. sosem értem hogy a bestben minek 10-re meg 11-re hívnak sztárvendégek amikor még a kutya nem nézi. :S

Na hétvégén vásárhely, ott fogok hangosítani, meg hangfalt tologatni meg ilyenek, egyszóval roadolok. Ja meg ugye az én kicsimnek is szülinapja lesz úgyhogy még az is van szombaton. :) Boldog szülinapot!

Dobok is ide két dalt amiről ő jut eszembe. Az egyiket azért mert megmenti az életemet ;) a másikat mert azt meg imádja, asszem az a mi kis közös dalunk.

Na háló!

Akkor kicsit részletesebben a hétvégéről. Na szóval pénteken hajnalban volt kelés, ami már eleve megviselt, de azért reggel 10-re pontban meg is érkeztem MEzőtúrra.



A rádióban töltöttem gyakorlatilag az egész napom. Nyomtuk a hangváltó kivit, ami kicsit olyan mint az édeshármas, csak még sem, mert szabadabb kevesebb megkötéssel. Hogy senki ne maradjon ki, felhívtuk Surmót is hogy azért ne felejtse el hogy milyen a néphez beszélni, főleg hogy ő is ha minden igaz jön velünk a Mezőtourra, ahol mint vendég műsorvezetők a fesztivál alatt borzoljuk a kedélyeket. Érdekes hogy még nálunk ugye orrba szájba pakito addig ott sláger lehet egy soda inc. is, amit meg is lehet hallgatni a következő videón, 1.35-nél jön.


A mi kis ex rádiós különítményünk merthogy ugye én meg Judit nem vagyok már rádiós teljesített a hangváltóban is. Itt volt Zsuzsi meg Atis, meg ugye mi ketten az én édesemmel. Franky ki tett magáért meg Manci is. Láda sörök meg whiskey meg jager. Úgyhogy elszállt a kivi is, vallottak szerelmet Zsuzsinak, de trabant kormányt nem bírtunk szerezni. Aztán irány a fészek, erről dobok fel képeket mert igen jó volt a hangulat.

1. Én a főnökkel, meg DJ KAcsával




2. Judit, Manci Off




3. Tolom neki




4. Franky is off




5. A nép is élvezi




Atist is elvesztettük




Franky meg Szabina Szerelmes




Az öregről érdemes pár szót ejteni. Olyan 8 körül bejött a fészekbe, aztán hazaszaladt öltönyt húzott és egész este ott tolta a biciklit a tánctéren. Ja a sapkát már mi adtuk rá!








Nagyon  koncentrálok




Sakáltanya ;)


Na asszem mára ennyi, szombaton az úriban tolom, bár szerintem a kutya nem lesz, úgyhogy best sterbinszky. Meg nézzük mit tol karcsika a kopasz fejével. Utoljára szerintem a közgáz aulában láttam úgy egy éve, akkor még world is mine-t tolt, meg ilyeneket, és együtt pisiltunk a közgáz wc-ben, csak mondjuk engem nem védett két kidobó. Bár mondjuk azt sem értem őt minek. Ki akarna belekötni? Annyira azért nem jó.
Remélem azért ezt a számot még lehúzza, mert nagy kedvenc lett. Hallgassa aztán szerezze be mindenki!

Pá!

na túl vagyunk egy újabb hétvégén. Mezőtúron toltuk a biciklit. Ez  Pont rádió nem egy egyszerű hely, meg ugye az egész fészek klub. Azért megint rá kellett jönnöm hogy száz kilómétert kell utazni, hogy az ember normális embereket lásson. Majd lesznek képek úgyhogy akkor majd bővebben beszámolok erről a kis útról, arról hogy offoltunk Frankyvel, hogy fikáztuk ki a meleg rádiósokat, meg majd dobok fel képeket is. Ja azért a mag megint vitte az ívet, Zsuzsi, Atis, Judit meg én, már csak Gitta hiányzott, meg Lőrinc, ja meg Surmó bár ő nem is mert őt meg bekapcsoltuk adásba. Ja a sárga zsiguli hódít mezőtúron is. :D

Már csak azt nem értem a kedves hozzászólótól hogy miért nem vállalja a nevét. Én névvel ültem a rádióba és ezt is névvel írom és azt is vállaltam hogy pösze vagyok, mint ahogy judit is vállalja hogy szőke Surmó meg azt hogy szeretsz bulizni. Te mit vállalsz? NA mindegy kicsit szánalmas. Ahogy barátom mondta: szánalmasság szomee a neved. ;)

Háló!

Na az a kotta, hogy Surmó szófordulatával éljek, hogy bizony itten vagyok Mezőtúron. Ma délután kettőtől kívánságműsort vezetek, csak úgy hogy véletlenül sem tudjam elfelejteni az milyen. Bár én most csak vendég vagyok, de attól még minden szép és jó lesz biztos. Hallgassatok rá itt: http://www.radio.mezotur.com

Este toljuk a biciklit a fészekbe, Franky electrozgat, de lehet hogy én is beállok, aztán holnap meg az én napom van, retro-t kell játszani, de hogy hogy majd az kiderül. Sosem játszottam még retrót, itt az idő elkezdeni. :D

Ja mindenki jöjjön Mezőtour fesztiválra, mert én itt leszek mint dj, műsorvezető, riporter, ittas és bulizó. Szóval lesz ne mulass. Infók hamarosan: www.mezotour.hu

NA most ennyi, hamarosan beszámolok arról amiről csak be lehet számolni az itt töltöttekről.

 

Így állunk ahogy. Nem szoktam sokat blogot írni, néha így rám jön aztán annyi. Az van hogy nincsen többé édeshármas. Az okok elég összetettek úgyhogy jöjjön egy kis ice történelem.
Szóval mikor én oda kerültem az Ice-hoz minden olyan szépnek és jónak tűnt. Azt csináltam, amit szerettem volna, számítottak rám, és azt éreztem hogy a csapat teljes jogú tagja vagyok. Úgy gondoltam a vezetésnek tetszik amit csinálok, és támogatnak is, és kiállnak mellettem. Aztán megcsináltam az Édeshármast. A csapat viszonylag egyszerűen állt össze. Vettem a leghülyébb figurát a rádiózás történetében Surmót, aki a méltán népszerű interjújával váltott belépőt a mikrofon mögé, még Judit anyukám tanácsára került be az adásba. Így állt össze a csapat. Megcsináltuk azt, amit Makón rajtunk kívül senki más nem mert felvállalni. Kimertük mondani, hogyha valami szar volt, nem tetszett, mertünk röhögni magunkon és persze másokon is. Nem volt gáz hogy a vendégeket fikázzuk, szívjuk a vérét, mindegy hogy ice-os volt, vagy nem. Tudtuk hogy megosztjuk a hallgatókat. Valaki feltétel nélkül szeretett minket, még valaki ugyanígy utált. Tudtuk hogy megosztó személyiségek vagyunk, és ezt vállaltuk is. De azt is vállalom hogy ettől függetlenül a legkigondoltabb, teknikailag-zeneileg, ötletben magasan a legjobban kivitelezett műsor volt, és bizonyos szempontból a leghallgatottabb is. Azt sosem vehetik már el tőlünk hogy a mi stábunkba ült a legkedveltebb műsorvezető, hogy azok a dalok melyeket ma is előszeretettel hallgattok az Ice-on annak a 70 %-át nekem és Surmónak köszönhetitek. Hogy Makón egyáltalán valaki hallott olyanokról mint a Fall Out Boy, az Outlandish, Sarah Mcleoad, Vad Fruttik, hogy csak egy párat említsek. Amikor viszont azt éreztük hogy nem kapjuk meg a támogatást, nem állnak ki melettünk, hiába produkáltuk azt, amit rajtunk kívül senki, hiába a stáb nagyrésze kiállt mellettünk, elég volt egy diletáns, a hallgatók által megvetett és unásig hallott hang személyes ambiciója ahhoz hogy mi előbb utóbb eltávolítva legyünk a székből. Mielőtt ez megtörtént volna, döntöttünk és inkább mi álltunk fel. Nem akartuk megvárni hogy egyik napról a másikra vegyenek le minket műsorról, inkább ugyanúgy mint az egész műsort fellépítettük a búcsúzás forgatókönyvét. Mikor hogy és kibe fogunk mégegyszer belerúgni, hogy táncolunk egy nagyon vékony kötélen hogy még az utolsó adás le tudjon menni, de mindenki akinek tartani kellett attól hogy mi mit fogunk mondani a végén, aggódjon ezért. És ez sikerült. Mindent meg tudtunk oldani, és akkor amikor vasárnap elbúcsúztunk a hallgatóktól annélkül hogy különösebben bárkinek is odamondtunk volna, jó volt látni a stúdióban azt az arcot a hátam mögött, aki nagyon ideges volt addig a pillanatig amég 15.55-kor le nem kapcsoltam a mikrofonokat. Ez az édeshármas rövid de elég hiteles története, legalábbis az én szemszögemből.

Köszönet mindenkinek, akik kitartottak mellettünk, akik részt vettek az álompár játékunkban bár mindenki azt gondolta hogy bele fogunk bukni. Sorry Timitől és Sanyitól, akik sosem kapták meg az álomrandijukat, bár a rádió ezt megígérte nekünk, de sosem teljesítette. Köszi annak a megannyi  vendégnek, zenésznek, énekesnek, rádiósnak, hallgatónak akik bejöttek hozzánk, vállalták azt hogy esetleg kellemetlen lesz, de soha senki nem állt fel a mi székünkből sértődve. Köszi a világ legjobb rádiós kollégáinak Major Zsuzsinak, Benedek Atisnak, Hajdú Gittának, Nagy Lőrincnek, Hermann Gergőnek, Rozsnyai Olivérnek, akik megmutatták hogy irígység nélkül is lehet együtt dolgozni. És végül a két legkedvesebb embernek Surmónak, aki nem félt önmagát adni, és Judit aki vállalta hogy közénk ül Surmóval és higyétek el ez nem egyszerű feladat.

Édeshármas RUULEZ!

Na asszem mára ennyi, a végére itt az utolsó dal, ami a műsorban elhangzott, Nyers és Animal Cannibals: Soha többet együtt!

Helló Baby Rock 'N Roll!

Szóval eltelt a hétvége, sőt lassan itt az újabb is. VOlt baj nem kevés. De kezdjük az elején. Pénteken egy rohanás volt az életem. Először is a főnökömmel Szegeden utazáskiállítottam. Ez volt az első ilyen kiállításom, ahol dolgoztam. Voltam már egy csomón, de azért nem gondoltam volna hogy ez ennyire unalmas. Nem csináltam semmit csak ültem, időnként jött egy egy érdeklődő de semmi komoly. Aztán este rohanás haza, és kezdődött a sakáltanya amiről akartam felrakni képeket, de nem ment. (http://www.partyponty.hu) Egyébként a buli jó lett bár a bűvös 500-as határt nem léptük át, de azért voltak és ez nem jelent rosszat. :) Judittal kicsit össze is kaptunk, de rájöttem hogy mi veszekedni sem tudunk mert annyira szeretjük egymást hogy még az sem megy rendesen. Azért kicsit sikerült ráijesztenem. :D
Most meg le vagyok betegedve. Nagyon gáz. De hétvégén majd csak kiheverem valahogy. Hál isten nem kell most menni semerre, úgyhogy ez azért nagy segítség.

Ez talán a leggázabb jégszív feldolgozás!

Na ezen is túl vagyunk. NAgyon jól indult a történet mivel pénteken egy óriási jót ettünk Szegeden a Gőry vendéglőben (http://www.gory.hu). Anyámnak ünnepeltük a 25-éves tanári pályafutását. És hát láttam hogy milyen barátnőm új csaja. Aranyos. Bár elég csendes. De azért elvoltunk. Szombaton rádió ahol ott volt egy szegedi kolléga a randirádiótól (http://www.randiradio.hu). Na ilyenkor nem értem hogy néhány arc hogy lehet rádiós? :S Este voltam egy zárt körű partyban. Úgy látszik a munkaidőben eltöltött netes pókerszobákban való texas hold 'em meghozta gyümölcsét mert egy óra alatt mindenki zsetonját elnyertem. :D Aztán még a gyümölcsgépben is a bedobott 100-ast meg hétszereztem. Ja és Judit bátyával is hosszasan értekeztünk a szerelmi életéről. Azért jó hogy így összehaverkodtunk. Vasárnap elindult az álompár játék. Timi nagyon aranyos volt. Egyébként este kicsit lepaktáltam az Ice DJ-sekkel. Bár sok mindennel nem értek egyet amit csinálnak, de azért egy két dologban egyet értünk. Még 5 nap és Sakáltanya Party. Ezért jön egy party szám. DJ Kincses feat. Warez: Te vagy a fény. Szerintem jó ez a dal, főleg ahhoz képest hogy magyar.

Olyan jó hogy vége van ennek a hétnek is. Már csak pár óra, és ülök fel a vonatra, aztán lassan megint jön a szokásos hétvégi szüszenet, rádió, barátnő, aztán ott a hétfő hajnal és újra vissza. Az annyira nem jó, de mostmár itt a cégnél is kezdek megszokni. Egész jó. A végén még itt ragadok. Csak mostmár nem ártana valami nyereséget is termelni. Épp ma mondta az egyik munkatársam hogy nem szeretetszolgálat vagyunk, mindenkinek ki kell termelnie a fizetését. Mondjuk igaza van. De ha egyszer nem jön semmi érdeklődő. De azért ma rávettem magam, és válaszoltam a Comeniusos e-mailekre. Ma kezdtem belegondolni hogy egy hét múlva Sakáltanya Party. Ha minden olyan lenne mint ahogy a fejemben van, akkor nincs miért izgulnom, de félek hogy nem úgy lesz. De azért remélem sokan lesznek. Nem kéne befürödni. Aztán meg hétvégén Judit először főz nekem. Kicsit vicces, de csak nem mérgez meg. Na ez a másik. Felhívott ma és elmesélte hogy vissza kell adnia a bálkirálynői koronáját. Ez mekkora faszság. Nincs a gimnáziumnak 500 forintja, inkább visszakér egy fröccsöntött koronát.

A végére két jó hang. Bryan McKnight meg Regina Velasquez.

Ez a nap ma elég uncsi. Se egy email se egy érdeklődő. Rá kellene vennem magam hogy válaszoljak pár e-mailre, de nagyon nem akaródzik. Néha komolyan azt gondolom hogy elvesztem az állásom, mert semmi hasznot nem termelek. Egész nap ülni a net előtt. :S Ma leadtam egy újabb listát Surmó barátomnak hogy miket töltsön le. Remélhetőleg mindent beszerez, bár azon is gondolkodtam hogy minek. Végülis a felét sem játszuk le a műsorba, a többiek meg na mindegy. A DRS sosincs töltve meg a zenékre sem olyan fogékonyak, főleg hogy a spigiboy rádióból most kezdünk a slágerrádióra átállni. :P
Jó lenne egyszer egy hónapig csak a zenei vezetést átvenni hogy vajon mit szólnának a hallgatók. :D Asszem lenne nagy nézés. Dehát úgy tűnik így is haldoklik a rendszer, ugyanis ha minden jól megy Gitta a Rádió 7-be tér, ami azt jelenti hogy eddig is kevés lánnyal dolgoztunk de mostmár annak is helló. Judit maradt, de ő meg azért annyira nem érzi magáének ezt a rádiózás dolgot, legalábbis nem látom rajta azt a lelkesedést mint annó Gittán akinek tényleg ez az élete. Sok sikert neki! Ilyenkor mindig eszembe jut hogy miért lettem beszédhibás, lehet hogy akár már én is ülhetnék jó pénzért egy jó rádióba dehát nem. És nem is hiszem hogy erre sor kerülne. Bár jó lenne a háttérből is legalább sikerülne valamit dolgozni egy nagy rádiónál mint szerkesztő de nem most lesz ez. MArad tehát az idegenforgalom, úgyhogy ha valaki nyelviskolába készül külföldre írjon e-mailt. Ígérem válaszolok. ;)

Szegény fiú Magyarországra nem tud betörni pedig olyan jó dalai vannak, mint a Waiting on the world to change meg a Your body is wonderland. Na azért ez sem rossz. Teltházas aréna, egy szál gitár, és egy tökjó kis Police nóta.

Welcome, Wilkommen, illetve Isten hozott!

Ha jól számolom ez idestova a 4 blogom, és hát csak nem bírtam ki és megint nyomom a billentyűzetet. Nem értem mitől van ilyen hihetetlen közléskényszerem de csak akad. Pedig hát ott a rádió, ahol meg elmondok mindent amit akarok, de valamiért mégis most ezt preferálom. Valószínűleg az az oka a dolognak hogy ez mégis más. Itt nincs nevem, nincsen arcom, csak van egy virtuális társadalom aki ha jó szavakat ír be a keresőbe még ezt a blogot is kidobhatja. És akkor elmondhatja hogy miért érzi jónak vagy rossznak a gondolataimat, lefikázhat vagy egyáltalán bármit tehet velem. Lehet perverz vagyok. :S

Na szóval néhány dolgot azért összeépítek itt. Pl. lesz ajánlat, az az minden hozzászóláshoz jár majd zene amit így vagy úgy de le lehet tölteni vagy legfeljebb majd valami videót belinkelek róla.

Na most pá!